Amuci "alszakács" körkérdése:

Fiatal kollégánk véleménye a "fiatal, de nagy tapasztalattal" rendelkező hirdetés feladóiról.

Jó hallani az érintett véleményét is, de rossz tengődni látni egy fejlődni akaró ifjú Szakács termelői konyhás nyomorúságát!!!

Használható és valóban érdekképviselő szakszervezet hiányában a "mestereknek"  kellene kiállni az ilyen és hasonló fiatalok mellett! Fellépni a törvénytelen munkaadókkal! Ezzel szemben Ők is a kihasználó, próbanapoztató többséghez tartoznak!

"......Szia

most találtam rá a blogodra!
ezek jó történetek meg igazak meg minden és nekem is voltak ilyen ehhez hasonló tapasztalataim.
De az a baj hogy megoldás nincs. Fiatal szakács volnék...vagymi de most is csak egy hidegkonyhán dolgozok.
Jó fix meg minden de 12-14 orat melozni lofax semmiért...közben meg az amiert megtanultam a szakmát magáért a főzésért a szépségéért látom lekuszni a büzös pöcegödör aljára mert nincs tapasztalat. Sőt a legrosszabb h fiatalként még esélyem sincsen megtanulni jobban főzni. Vissza se irnak hivnak munkahelyekről...kiirjak h fiatal szakácskell az öreg már nem jo ...de a fiatalnak legyen min 8 éves tapasztalat...tehat a 20 évesnek legyen 8év munkatapasztalat....ergo 12 évesen altalanos 6. osztalyba ő mar önkényesen magára főzött az iskola menzáján...
Leginkább szállodába szeretnék elhelyezkedni irtam egy tonna levelet budapesti hotelekbe önéletrajzal és szegedre is de semmi válasz. talán 2 helyrol irtak v 3 helyrol hogy nincs felvétel köszi.
hogyne hanyatlana az egész szakma mikor se igény se munkahely...Elkeserit néha hogy mekkorát mellélőttem mikor ennek tanultam...pedig szeretek főzni tényleg.
További jo blogolást
üdv:
Dávid......" (sic)

Ezt a pár sort még pár éve írtam, de aktualitásából a mai napig sem vesztett.

Sajnos!!

Az emberek mindig enni fognak!
Tehát munka, munkahely lesz mindig. De milyen? Ez a kérdés.
Ha a jobbik fajtából való, az emberséges, vendég orientált és nem utolsó sorban szakértelmen alapuló vendéglátás, akkor jó.

De inkább.....!


Igénytelen emberek?!
Azok nagyon sokan vannak, mint a szakácsok, (vendéglátók) mint a vendégek között.
Mindenki tudja, hogy pótolhatatlan Ember nem létezik, mégis azt hiszi, ha Ő már nincs, akkor összeomlik minden.
Pedig, dehogy! Bármilyen szar, (bocsánat, igénytelen-íztelen-egyhangú-drágább-pocsék-STB) valami jön utánad, az is jó!?
Igen! Mert igénytelenek az emberek. Megeszi a harmincadik fajta „Kijevit” és fel sem tűnik, hogy megint mást evett ugyanazon a néven.
Na meg aki még a Kijevit árulja és a legfrissebb „recept” valami újság, valami Rozi receptje szerint!?
Vagy a rétes egy kirándulóhelyen?! Na, aki elájul attól, hogy milyen jó az soha ne egyen jobbat.

Ha gépészmérnök épít panziót, és még üzemeli is a konyhát, ha nem szakmai újságokból kivágott huszadrangú receptek a mérvadók, akkor mit várhatunk?
Ha vízszerelő várja a vendégeket egy étteremben? Mármint nem a csőtörés miatt, hanem Ő a vendéglátó!
Vagy a volt focista a szállodája vendégeinek, saját maga végzi a reggeliztetését, hogy ne kerüljön egy szelet sajttal több a tányérra. Nem fejleszti sem minőségileg, sem üzletileg az éttermét. Nem akarja, hogy bárki is bemenjen.
Miért?
Meghökkentő a válasz!
„Ne amortizálódjon a konyha és az étterem.”

Friss élmény, (2008. nyár) egy budapesti belvárosi magántulajdonú ***szálloda tulajdonosnője.
Hirdetésében kreatív konyhafőnököt keres.
Személyes találkozásnál kiderült, hogy Neki minden szakács séf, és minden büfé asztal svédasztal.
Ebédelők átlag létszáma a „családon” kívül, átlag 1-2 fő, bár inkább nulla, a „svédasztalos” illetve a büféasztal kínálatából.
A kínálat íz világát nem tudom, de a látvány után nem is vagyok rá kíváncsi.
- felmelegített, darabokra tört sertéssült
- barna színű borjú?paprikás
- ázott fasírt golyók, kaliforniai paprika csíkokkal
- töltött csirkecomb „meg nem enném” módra
A salátabár vödrös savanyúságból és valamilyen majonézes kuty-mutyból állt.
Olyan vargabélest én is tudnék készíteni (bár én felvállalom, hogy nem értek hozzá).
És a legszörnyűbb az egészben nem az étel, hanem a tulajdonos meg van elégedve vele.
Ez a jó szakács, (séf) a másik helyett keresi a „kreatív konyhafőnököt”!


Nagyképű?
Az igen, van rengeteg. A kis, trendi séfek, kiknek a becenevük is az már 16 éves koruk óta, ma már van vagy 20 éves az illető. (oviban fakanál volt a jele)
E-mail címe is: chef@stb.hu
Maga írja magáról, hogy mesterien keverem a rántást, vagy kiválóan főzők, főzés mestere vagyok, ilyen és ehhez hasonló kijelentések.
Más mondja azt, hogy jól készítesz el egy ételt, finomat főzöl valamit, "jó szakács ez a fiú", akkor van értéke.
Ez a fő különbség a Mester Szakács és a SZAKÁCS MESTER között, nem a papír.
Ha te mondod magadról, akkor nem mondja senki!
Séf minden pancser lehet, ha ő a legjobb a kettőből, vagy ha egyedül van.

Öt csillagos szállodák, nagy nevű éttermek konyhafőnökei.
Nagyképű nyilatkozatok, mint a legutóbb visszavonultak közül egy csemege.
Legyen háromféle szakácsoktatás:
1. Pizza, Hamburger, gyros szakács
2. Nagykonyhai szakács
3. Szállodai szakács
Ez tipikus dolog, volt szerencsém vele dolgozni. Nagyon rossz pacalt főzött, de mesterien ollózott akkor még külföldi lapokból.
Kit, hogy talál meg a Média, hogy képes azt használni.
Vagy a pénzért mindent bevállalni?
Pancser, ripacs?
Igen, a többsége az.
A legtöbb hasznos Embert nem látjuk a tévében naponta agyag edényt, vagy mosóport árulni, hülyeséget beszélni, fűszereket többszörös áron reklámozni,vagy nyugdíjasként áruház lánc arcaként.
Ezek a Szakácsok kis közösségek elismert tagjai.

Van egy kedvenc mondatom:
„Mindenkinek adok egy esélyt, ne rontsátok el”
Ilyenkor verejtékemben főve, remegő térdekkel, lesütött szemekkel csak az jut az eszembe:
Köszönöm ISTENEM, igyekezni fogok. (Jelen esetben az /i/stenek neve is van)

"pacemaker" szavai, egy fórumon (www.szakacsok.blog.hu) a fentiek folytatásaként:

"hetek óta keresek állást, de nem találok... talán mert "kőkeményen magas" (relatív) fizetést jelöltem meg a hirdetésemben?... és felveszik az "olcsójánosokat"...
talán azért, mert öregnek tartanak?... igen én is a cocialista rendszerben tanultam... mit is?... elmondom...
dolgozni keményen, megbecsülni és tisztelni az idősebb (vagy idős) kollégákat, tanulni tőlük, együttműködni velük...
és tanultam főzni... több, mint 30 éve használom a sous vide, konfitálás, pacojet, stb. technikákat... csak mi vákumban, vagy bő zsírban abálásnak, meg habszifonnak hívtuk... mostanában tudtam meg, hogy ez egy új dolog!...
elmesélném... nem rég, a szabadnapomon beugrottam az étterembe, ahol dolgoztam (akkor), szólt a pincér, hogy úszik a két fiatal szakács (28 és 32 évesek)... felvettem a kabátot, leültettem őket a sarokba, és megmutattam nekik, hogy egyedül is meg lehet csinálni azt, amitől ketten berumliztak (54 éves vagyok)...
de felveszik a fiatalabbat (vagyis olcsóbbat)...

Igénytelen emberek?...
nem... csak ezt sulykolja beléjük az összes média... béna-celeb-főzöcske műsorokkal, a színeshulladék női újságok receptjeivel... és azzal, hogy manapság bárki kiadhat szakácskönyvet, szakmai lektorálás nélkül...
aztán bemegy egy étterembe, és felvág, mert Lutz Gizi nem így írta le a blikkben azt az ételt...

Főnökök-tulajdonosok...
volt már nekem... mérnök, fogorvos, szobafestő-mázoló, pék, zölséges, biztosítási ügynök, vegyipari technikus, egykori bokszoló, kutyatenyésztő, mezőgazdász, kukás (most ennyi jut az eszembe) főnököm... vendéglátós jóval ritkábban... mindegyik nagyon értett hozzá, és napi szinten beleszólt a konyhai munkába...

hirdetések...
már bele sem merik írni (99%-ban), hogy melyik étteremről van szó (Budai étterem... találd ki melyik)...

állásinterjú (ha egyáltalán felvették a telefont, vagy válaszoltak az e-mail-re)...
egy órán keresztül hallgatod a semmit... aztán úgy kell kihúzni belőle, hogy mennyit fizetne... de előtte halálra sírja magát, hogy alig megy az üzlet...
aztán jön, hogy gyere be próbanapra... amit vagy nem fizet, vagy félpénzt kapsz, ha végigdolgoztad...
aztán majd felhívunk... igérik... ha te vagy a kiválasztott...

Ifjú titánok... előre mondom: TISZTELET A KIVÉTELEKNEK!...
vannak... sok magától elszállt fiatal kollégával találkoztam az utóbbi időben... aztán a tűzhely mellett "berosáltak"...
kedvencem az "évekig dolgoztam külföldön" meg az "óceánjáró hajón dolgoztam" emberek... mindenki tudja, hogy évekig állt a fritou mellett, és krumplit sütött, máshoz nem is engedték... vagy éppen más feladata volt, de csak egyféle évekig... csak néhány szerencsés tudott előrelépni a ranglétrán... azok nem is próbálnak hazajönni dolgozni...
de a jó Magyar tulajdonosok (akikről írtam fentebb) beveszik, hogy zsenit neveltek odakint a vendégmunkásból... és felveszik dolgozni...
aztán amikor mondom az embernek (aki évekig dolgozott spanyolországban) készíts egy paella-t, mert kiírtam táblára, akkor néz, és fogalma nincs róla, mihez kezdjen...

A másik oldal...
a sztárolt szakácsok... akik aztán levesport, mártásport, mosóport, nyakláncot, áruházláncot reklámoznak... ugyan már... kell az a kis nyugdíjkiegészítés:)))))... na meg addig sem féresikerült recepttel kábítja a nagyérdeműt...